Bognár Évi A Baby Sistersben ismertük meg Évit. Azóta semmit sem változott: szép (az interjú alatt minden fiú ôt bámulta) és vidám (az interjú inkább egy nagy röhögés volt). : 2001 decemberében volt a Baby Sisters utolsó fellépése. Mi történt veled azóta? ÉVI: Bô fél évet pihentem, hisz öt évig megállás nélkül jártuk az országot a csajokkal. Aztán kiadót kerestem, tavaly szeptember óta pedig dolgozunk az albumon. - Amikor utoljára beszéltünk, azt mondtad, hogy egy nagy show-t szeretnél csinálni. - Ilyet mondtam? Jaj, rólam tudni kell, hogy az Ikrek jegyében születtem, ezért hirtelen be tudok indulni ötletekre, de aztán ugyanúgy le is állok velük. Ezért akartam olyan emberekkel dolgozni, akik ritmust adnak az életemnek. - Végre beindult a szólókarriered! - Szeretném, ha újra hallanának rólam mint énekesnôrôl. De nem titkolom, hogy szeretném megcsillogtatni színészi tehetségemet is, ha van. - Ismerlek már annyira, hogy mondhatom: tutira van! - Most röhögünk, de én komolyan el tudom képzelni magam a színpadon is, filmben is. - Szóval tanulod a színészmesterséget? (Évi itt mondani akar valamit, de nem tud, annyira nevet. Aztán mégis válaszol.) - Nem! Én azt gondoltam, hogy eleve tehetséges vagyok. - De akkor honnan tudja meg a nagyvilág, hogy ilyen ambícióid vannak? - Majd így, a BRAVO-ban elmondom és felfigyelnek rá! De most már komolyan: ha kapok egy lehetôséget és kiderül, tetszik a filmezés, akkor tanulni is lenne kedvem. Már volt egy felkérésem, de sajnos az a film nem jött össze. - Vissza a zenéhez: öt évet lehúztál a popszakmában. A két év kihagyás alatt nem hiányzott a pörgés? - Egy idô után már hiányzott, amikor néztem a klipeket. Remélem, az újraindulásnál elônnyel jár, hogy nem vagyok kezdô. De most is nehéz elérni, hogy olyan dolgokat írjanak rólam, amit én szeretnék. - Milyen képet szeretnél magadról viszontlátni? - Hát... mit is szeretnék? Ez jó kérdés! Azt szeretném, hogy a cikkek a zenémrôl szóljanak, és hogy mit gondolok errôl-arról. - És arról, mennyire szeretsz nevetni? - Én minden percbôl próbálok ünnepet csinálni. Mindent teljes hévvel végzek. És közben próbálom nem felvenni a média szurkálódását. - Már megint elkanyarodtunk a zenétôl... - Bementem a stúdióba, elmondtam, milyen lemezt szeretnék: komolyabbat, nem ugribugrit, bár a régi számainkat imádom. Próbálgattuk a dalokat, és kialakult ez a keleti motívumokkal díszített, egzotikus hangzás. - Alapos, igényes munka! - Az elsô szám csak kóstoló, a többi elborultabb, szabadabb, mint általában a popdalok. Nagyon büszke vagyok rá. Ezeket a dalokat élmény élôben elôadni, hisz rengeteg az improvizációs lehetôség. Az én lemezem komplex, nem lehet kiragadni egy dalt, mert minden szám jó rajta. - Az új zenéhez illô stílusod? - Az örök nô stílusa. Nôies, finom, csupa szoknya... - ...pedig te nem voltál nagy szoknyás. - Régen nem szerettem a szoknyákat, ma viszont már más a véleményem. De tudod, Ikrek vagyok, szóval lehet, hogy két hét múlva pont az ellenkezôjét válaszolom minden kérdésedre. Varga Zsuzsa Korábban a Venusban énekelt, ahol hamar kitűnt megfoghatatlan különcségével: végtelenül kedves, mégis megközelíthetetlen. Zsuzsa e téren semmit sem változott! : Akasztjuk a hóhért, hisz idôközben újságíróként debütáltál! ZSUZSA: Zöldfülű kezdô vagyok még, ám nagyon élvezem. Lehet, hogy ma ez nem divat, de azért jártam iskolába, mert érdekelt a tananyag. Szerencsére olyan tanárok tanítottak, akikre felnézhettem, akiket tiszteltem. Ezért természetes volt, hogy a diploma után írni kezdtem. - Félve kérdezek egy kollégát! - Ne hülyéskedj! Életem elsô interjúját Dés Lászlóval készítettem, s elôtte remegett kezem, lábam. Még kiforratlan a stílusom, de próbálom elérni, hogy megnyiljanak az emberek. Sosem az a célom, hogy leégessem az interjúalanyt. - Hol tart a lemezed? - Mire ez a cikk megjelenik, addigra kész lesz. Most keverjük a dalokat, ez az utolsó simítás, hogy minden a helyére kerüljön. Nehéz, hisz egy szám megírásánál nem nagylemezben gondolkodsz, hanem érzelmekben, mondanivalóban. Aztán az egész albumnak egyfajta hangzássá, egy gondolattá kell összeforrnia, a daloknak egymásra kell utalniuk, de úgy, hogy ne legyenek egyformák. Ez idô. De már látjuk a végét! - Az jó, mert a konkurencia már kritizál: hol késik az album? - Tudtam, hogy Zsolték szívvel-lélekkel csinálják majd a lemezt, s tudtam, ha igent mondanak, minden energiájukat beleteszik. Ezért is volt nehéz idôpontot egyeztetni, hisz ôk folyamatosan turnéznak az Animával. Úgy pedig nem akartunk dolgozni, hogy egyikünk hiányzik. Bár egyszer hagyták, hogy néhány dalt egymagam felénekeljek. Ilyen még nem volt, hogy ennyire megbíztak volna bennem! - Hogyhogy? - Annak idején két-három ember bent ült a feléneklôben, és vérre menô viták alakultak ki. Pedig éneklés közben nyugalomra van szükség. Arra kell ügyelni, hogy ne szóljon hamisan, legyen pontos, legyen dinamikája. Figyelni kell, hogy milyen stílusban énekeled: mosolygósan, zártan, itt megnyomod, ott halkabb. Nem szoktam a múltat a jelennel összehasonlítani, de olyan felkészülten és magabiztosan, mint most, még sosem mentem be a feléneklôbe. - Ha már szóba hoztad: amikor a Venusszal beszélgettem, azt mondtad, te és Mörisz, a Venus egykori zeneszerzô-gitárosa kitűnô szerzôpáros vagytok! - Az az érzés, amikor valakivel jó együtt dolgozni, amikor látod, hogy ha mondasz valamit, ugrik rá, az visszahozható. Nekem már hiányzott, ezért is jó, hogy Zsoltékkal összejött a közös munka. Nem hiszek abban, hogy felhívok egy zenészt: Csináld meg a lemezem!, ha elôtte sosem dolgoztunk együtt. Zsolttal és Gergôvel elôször barátok lettünk, volt néhány közös zenélésünk, sokat beszélgettünk, s akkor jött az ötlet: ha szólólemezben gondolkodom, ôk szívesen segítenek. - Amikor úgy döntöttél, kiszállsz a Venusból, s elkezdtétek a szólólemezed, azt mondtad, nagyon izgulsz... - Most is! Nagyon! - Pedig azt már láthatod, hogy ebbôl nagy bukta nem lesz! Sôt, az elsô dal már sláger! -- Szerintem ez teljesen kiszámíthatatlan. Önzônek tűnhet, de azért zenélünk, mert jólesik nekünk. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy működjön egy zenekar, de éppen ezért még bármi lehet. Nem hiszem, hogy egyszer hátradôlök, s azt mondom: most minden jó.